Meddőség

Petefészek ciszta összefoglaló kifejezés, és igen sokféle megjelenési formát takar. (A ciszta szó a görög kystis = hólyag, tömlő kifejezésből származik) Folyadék tartalmú, vékony vagy vastag falú tokkal körülvett képletet jelent.
Ciszta a szervezetben szinte bárhol előfordulhat, de nőknél igen gyakran a petefészekben alakul ki. Fogamzóképes korban jelentkező petefészek ciszták általában jóindulatúak, a rosszindulatúság esélye a változó kor után növekszik meg.

A ciszták kialakulásának pontos oka nem ismert. Fiatal fertilis korban ha a tüszőérés folyamatában a tüszőrepedés elmarad, a tüszőben lévő folyadék felszaporodik. Esetleg a ciklus során kialakult sárgatest alakul át retenciós tömlővé. Ezek az elváltozások nem valódi daganatok, ún. funkcionális ciszták. Eltérő mechanizmussal alakul ki a “csokoládéciszta”, ahol az endometriosis betegség petefészket érintő formájáról van szó. Ilyenkor a méhnyálkahártya sejtjei a petefészek felszínén és állományában megtapadnak. Mensesek alkalmával az itt felszaporodó vér nem tud kiürülni, bomlási folyamat után barnás színű folyékony csokoládéra hasonlító tömlők keletkeznek.

Valódi jóindulatú daganat a dermoid ciszta, ami úgy alakul ki, hogy többféle szövet kialakítására képes sejtek maradnak vissza a petefészekben, ezek osztódása során bizarr megjelenésű petefészek ciszták jöhetnek létre, mert sokszor faggyút, szőrszálakat, fogat, esetleg csontot tartalmazhatnak.
A jóindulatú ciszták kialakulásában alkati tényezők, illetve a petefészket stimuláló magasabb hormonszintek is szerepet játszhatnak. A rosszindulatú folyamatok kialakulásának hátterében a környezeti tényezők hatása mellett gyakran öröklött, betegségre hajlamosító genetikai tényezők, illetve helytelen életvitelből, egészségtelen életmódból adódó rizikófaktorok (dohányzás, alkohol, stressz, kemikáliák, stb.) állnak.

A kisebb petefészek ciszták legtöbbször tünetmentesek, semmilyen panaszt nem okoznak, és csak a nőgyógyászati szűrővizsgálat, vagy egyéb okból elvégzett ultrahang vizsgálat során kerülnek felismerésre. Nőgyógyászati ultrahang-vizsgálatot ma már legtöbbször hüvelyen keresztül végeznek. Megfelelő jártassággal rendelkező szakember ilyen módon nagy biztonsággal tud nyilatkozni a belső nemi szervek állapotáról, az esetleges eltérésekről. A nem nőgyógyászati jellegű ultrahang-vizsgálat (melyet legtöbbször belgyógyász vagy sebész, családorvos kér) legtöbbször hason keresztül történik. Ennek kapcsán többször találnak 2-3 centiméteres, apró tömlőket a petefészekben. Ezeknek legtöbbször semmilyen jelentősége nincs, az elvégzett nőgyógyászati vizsgálat alapján tennivalót általában nem igényelnek.
A nagyobb ciszták feszülést, a környező szervek nyomását, ezáltal fájdalmat okozhatnak. Az alhasi fájdalom fokozódhat mozgásra, jelentkezhet közösülés közben. Szintén előfordulhat vérzészavar, melyet a tömlő hormontartalma, illetve az elmaradt ovuláció kapcsán a sárgatest hiánya okozhat. A fájdalom mértéke nem feltétlenül arányos a ciszta nagyságával. Időnként a ciszták megnagyobbodnak, bevérzések keletkezhetnek bennük, esetleg a tömlő megcsavarodik (torquatio). Ez utóbbi akár igen heves, késszúrásszerű fájdalmat okozhat. Bizonyos esetekben a tömlők megrepednek, tartalmuk a hasüregbe kerül. Ez átmenetileg kisebb alhasi görcsöt, fájdalmat okozhat, azonban a folyadék az esetek döntő többségében szövődményt nem okoz, a hasüregből nyomtalanul felszívódik.
Rosszindulatú folyamat esetén a hasüregben nagy mennyiségű folyadék gyűlhet meg, ami elődomborítja a hasfalat, ezt nevezzük szaknyelven ascites – nek.
A beteg életkora, panaszai, a tapintásos és az ultrahang vizsgálatokkal (UH) nyert információk alapján mérlegelhető a ciszta jó- vagy rosszindulatú természete. Ebben segítségünkre lehetnek egyes, vérvétellel nyerhető laborértékek, az ún. tumormarkerek is. A jó- vagy rosszindulatú jelleg, valamint a betegség pontos típusa ultrahang-vizsgálattal és tumormarker vizsgálattal nagy valószínűséggel meghatározható. Kétes esetben műtét javasolt, mert véglegesen csak az elváltozásból vett szövet-, illetve sejtminta vizsgálatával állapítható meg biztosan a jó vagy rosszindulatúság.
Petefészek ciszta kivizsgálása és kontrollja során az ultrahang vizsgálaté a főszerep, de nőgyógyászati bimanuális vizsgálattal is tapinthatók általában. Diagnózis felállításakor a további teendők elbírálásához mérlegelni kell, hogy rosszindulatúság gyanúja felmerülhet-e. Malignitásra utalhat, ha az elváltozás menopauza után vagy a pubertas előtt jelentkezik, ha nem egyszerű egy rekeszes folyadék tartalmú képletet látunk, hanem ún. “solid részeket,”, “papillaris részeket” tartalmaz UH során, esetleg kóros vérellátás, szabad hasi folyadék is látszik. Laborvizsgálattal (pl. CA125, HE4 tumormarkerek meghatározásával) lehet a felmerült gyanút megerősíteni.
A petefészek ciszták túlnyomó többsége nem igényel kezelést, spontán megszűnnek. Szövettani tisztázás és műtéti eltávolítás indokolt azokban az esetekben, ha a fenti gyanújelek malignus folyamatra utalnak, vagy ha a ciszta átmérője a 8 cm-t meghaladja, esetleg 60 napon túl fennáll. A mai modern nőgyógyászati gyakorlatban a jóindulatú ciszták műtétes kezelése laparoszkópia útján történik. A régebben alkalmazott UH vezérelt punctio (“leszívás”) ideje lejárt. A laparoszkópiás eljárás során törekedni kell arra, hogy a kizárólag a cisztát távolítsuk el, a petefészket lehetőség szerint épen hagyjuk vissza. A laparoszkópiának kevesebb a szövődménye, mint a nyitott hasi műtétnek és mivel a betegség fiatal nőknél fordul elő általában akik később még terhességet terveznek szintén nem megengedhető az érintett petefészek cisztával együtt történő eltávolítása, ha mód van annak megkímélésére is.